A következő sorokban nyugalmat megzavaró szövegrészek lehetnek! 

 Azt sem tudom,hogy hol kezdjem. Talán egy köszönömmel kezdem a legelején Iameron-nak,hogy a Vakondok 2 c. filmben hallható zenei részleteim és látható a The Main Party 2011 @ France rögzített demonk. Öröm volt hallani a zeném illetve a végén olvasni a nevem. 

 Ami miatt mégis írok? Nos nem lesz egyszerű sem leírni sem elolvasni sőt talán megérteni sem..De azért megpróbálom. Elmondhatom,hogy hetek óta elég vacak a közérzetem. Valahogy az ember elér egy kort, amikor számot vet az addigi életéve. A Földön eltöltött hosszú vagy rövid életünk során tapasztalunk ezt-azt és ilyenkor mérlegelünk. Történt,hogy jóanyámnál diagnosztizáltak a tüdején egy foltot. Mivel a teljes családfánk anyai ágon rákos betegségben hunyt el, továbbá anyám mint egy kisebb gyárkémény füstöl ezért sok jóra nem számítunk az eredményeket illetően. Természetesen lepörgött előttem egy rossz forgatókönyv elég rövid időintervallumra levetítve. Aztán gondolkodóba estem,hogy vajon miként is fog mindez bekövetkezni...mármint mikor csengetnek vagy akármi történik. Akkor pontosan mi is történik? Rólam annyit tudni,hogy alapjábanvéve Darwinista felfogású vagyok illetve tapasztalati ember, azaz csak abban hiszek amit látok-hallok-érzek ergo megtapasztalok. Ezen a mindhatni halálhágón vagy halálzónán kezdtem el gondolkodni. Több álmatlan éjszakát okozva magamnak illetve egy alkalommal kedves anyámnak is. Éjszaka közepén fulldokolva és levegő után kapkodva, ordítva ébredtem fel. Azt álmodtam,hogy meghaltam de nem történt semmi. Csak egy hatalmas űr közepébe zuhanok miközben egyre jobban zsugorodom. Egyszóval nem volt egy könnyű tündérmese. Arra szeretnék végülis kilyukadni,hogy akkor most mi is van?! Létezik-e egy másik oldal? Létezik-e olyan,hogy túlvilág? Létezik-e olyan dolog,hogy szellemisík? Több forrásból közelítettem meg a dolgot. Mondjuk a buddhizmus volt a számomra legelfogadhatóbb, bár nem vagyok vallásos illetve hívő ember. De valahogy mégis az a felfogás,hogyha meghaltunk az energia örök és nem vész el csak átalakul okosság alapján, azt mondja,hogyha e földi lét után a testből a lélek kilép akkor egy nagy közösségi olvasztóba kerülünk és onnan egy újabb szinttel gazdagodva újjászületünk. Persze mindenki a saját szintjének megfelelő alakban, nem csak úgy random. Lehet,hogy előző életemben egy aprócska rák voltam egy tenger habjaiban vagy egy szál zöld fű, mely egy éppen az afrikai szavannán legelő gnú tépett le és csócsált el. Ki tudja. A lényeg,hogy most itt vagyok és keresem azt a választ,hogy most akkor mi van? Mert ugye akik már eltávoztak azok nem jönnek vissza,hogy hahó öreg! nagyon frankó itt nekünk, gyere te is. Az én meglátásom az,hogy igazából mint a villanykapcsoló működik ez az egész. Lekapcsolják és szevasz..Valamelyik nap párommal diskuráltam erről kicsit mélyebben, hiszen ő ezotériában és egyéb dolgokban igencsak járatos mondhatni szakavatott személy. De ő is csak annyit tudott mondani,hogy fogadjam el,hogy van egy másik oldal az élet után is, de azt mi nem tudjuk felfogni,hiszen a tudati azaz a tudatos gondolkodásunk nem teszi mindezt lehetővé. Akkor nyílik meg számunkra ez a terület,mikor alszunk. Olyankor az ÉN tudat nem keveredik abba a pihentető fázisba, amikor az agy kapcsol egy hatodik sebességet és vágtat téren,időd keresztül. Összemosva a jelent a múltat és a jövőt, valamint a realitást és a fikciót. Tudom,hogy hülyén hangzik,hogy nem hiszek benne és közben pedig szeretnék, de ez a kettősség folyamatosan itt van velem. Mindenben ez a kettősség jellemez. Ettől nagyon nehéz velem bármit is kezdeni. De szerintem erről talán a páromat kellene megkérdezni,hogy ő hogyan viseli az én szeszélyeimet. Szóval.. elkanyarodtam megint. Keresem valahogy azt a pontot, ahol számomra is kiderül mindaz,hogy a halál mint fiziológia hogyan következik be. Olvastam persze szakkönyveket és kisebb tudományos szaksajtóban megjelent dolgot és kutatási eredményekről beszámolókat. De valahogy mégis hiányzik az az egy apró homokszem számomra, amitől az a homokóra azért csak homokóra lesz. Valószínüleg nem fogok választ kapni ezen a bejegyzésen tőletek kedves olvasók ( már ha olvassátok egyáltalán ) de azért megpróbálkozhattok egy személyes hozzászólás esetleg tapasztalatról beszámolni,hogy TI hogyan vélekedtek erről. Tehát az én álláspontom már tudjátok... Szerintem a kapcsoló után a nagy fekete üresség tátong. Néha mikor belegondolok mindebbe, elfog egy hihetetlen nagy üresség belülről és ha lehet ilyent írni, egyszerűen lenulláz belülről. Kiürít. Megöl minden érzést egy pillanatra aztán hirtelen az adrenalin és a pánik együttesen csap a szívemre egy hatalmasat és a hirtelen jött nagy lökéstől megint csak a rosszullét fog el... Azon id gondolkodtam már,hogy talán a depresszióm ment át megint pánikbetegségbe? Vagy csak a sok felgyülemlett idegi görcs a stressz a munkahelyi gondok a családi egészségüygi gondok a világgazdasági válság a saját pénzügyi helyzetem a budapesti munkahely keresés ami felőröl? Nem tudom.. Azt sem várom el,hogy bárki pszichológiai anamnézist készítsen rólam ne adj isten, esetleg itt megvitassa velem visszamenőleg,hogy a családomban volt-e valaki depressziós vagy történt-e öngyilkosság...stb..stb.. Voltam már pszichomókusnál igen és nem jött be. 

  Egy szóval várom azon személyek gondolatait vagy így, vagy úgy. Szerintem többen vagyunk ebben a kavargó világban azok, akik keresnek valami útmutatást vagy keresnek valami választ a körülöttük vagy a bennük kavargó kérdésekre. Legyen ez egy platform, hogy erről beszéljünk. De ha gondoljátok,akkor csak rólam. Köszönöm a türelmeteket és hogy elolvastatok! Baráti üdvözlettel SH@M3N

 Hogy valóban értsük mindazon dolgokat amik történtek velünk, kronológiai sorrendben nem is a szombat esti buli volt a fontos, hanem a pénteki úgymond ízelítő. Eleve számomra a munkahelyem rugalmas időbeosztása miatt kétséges volt,hogy egyáltalán már pénteken letudunk cuccolni a helyre, hiszen elég komoly amolyan utolsó nagy hajrát kellett véghezvinni a rendeléseket illetően. Elméletileg úgy volt,hogy reggel 6-tól este 9-ig munkhelyen leszek és dolgozom. Gyakorlatban szerencsére nem így sült el, bár nem volt egy sétagalopp ami azt illeti. Délután 3 órakor, kiléptem a gyár kapuján és magamba szívtam a szabadság furcsa mámorának illatát. Hosszú hetek mondhatni hónapok után, végre volt 1 szabad hétvégém,mikor nem kell mennem munkába. Leírhatatlan érzés fogott el. De lehet,hogy csak azért voltam ennyire kábult,mert a napi kalória bevitelem nem fedezte a szervezetem álltal előírt minimum mennyiséget. Ergo 1db kakaóscsiga elfogyasztásával reggel 9-kor, nem biztos,hogy fizikai munka terhe mellett éhségérzetem teljesen alaptalan lett volna. Szó ami szó, barátom Chris már várt reám a kapuban a magyar csodával. Bepattantam és már száguldottunk is a városba ami 15km-rel van a munkahelyemtől. Persze Budapesten ez mindössze 2 buszmegálló távolsága, de azért ott is távolság nem csak vidéken. Facebookon már kedden megjelent a flyer a hétvégi bulival kapcsolatban, amihez igazából nagy optimista előjeleket nem véltünk társítani. Otthonomban a lift második napja üzemképtelen állapotában fogadta a betérőket, így gyalogosan irány a tizedik emelet. ( ennek még fontos szerepe lesz a történetben! ) Lakásunkban fellelhető élőlények száma meghaladta a megszokott kettőt. Négy volt. Mutter, DonMylo a kutya. Ők képezik lakásom élő organizmusainak alappilléreit. Ellenben most volt két "betolakodó" is. Csütörtök este fiaim nálam aludtak,ami nem volt probléma, csak az iskolába illetve a színházba való eljuttatásuk igényelt némi logisztikai értelmet. Mutter megoldotta szerencsésen, bár tegyük hozzá,hogy 64 évesen megmászni a tizediket egy délelőtt 8 alkalommal nem kis elismerést illet. Szóval fiaim is ott voltak a lakásban és lefoglalták a szobámat,ahol a gépsárkány pihent. Barátommal kifújtuk magunkat és belevetettük minden érzékszervünket a zeneszerkesztés varázslatos világába. Repültek a percek, közben eflváltva a kiscsókákat lefoglaltuk,nehogy úgy érezzék,hogy kimaradtak valamiből is. Eljött a péntek este 8 óra. A VÁR UNDERGORUND nyitott és hívtam a tulajt "aki természetesen kijelenthetm,hogy barátom" Czaki mestert. Érdeklődésemre elmondta,hogy péntek este nincs senki a helyen,úgyhogy lecipelhetjükl a technikát. Így is történt. Cseppet éhesen, de felvillanyozva levittük Chris batyuját a helyre és összekötöttünk mindent mindennel ( turmixgépet,hajsütőt,villanyborotvát,bojlert...ect..ect..) Mikor minden led világított végre, leütöttük az első billentyűt a yamaha seqenceren és megszólalt a várva várt hang. Aztán szépen lassan folyamatosan adagoltuk mellé a többi dob és egyéb szintetizátorból kijövő hangot míg egy valós zenei halmazzá nem álltak és végre kijelenthettük, hogy NA! EZ MÁR ZENE! Este fél tíztől, hajnali háromig kattogtattuk az egeret és a billentyűket próbaképp és elmondhatjuk,hogy jó lett az összkép amit mi és a jelenlévők elismerő bólogatása és imitt-amott tánca is reprezentált. Chris szombaton délutános volt így a távozást hamarban kellett véghezvinni. Számomra még csak most jöttek a megpróbáltatások. Reggel 8.30. Mutter ébresztett,hogy keljek fel mert pénteken járt itt a házmester és olyan személyeket keresett,akik tudnának segíteni szombaton a liftünk motorjának a szerelésében illetve cipelésében. Mutter természetesen igent mondott a nevemben. Mondjuk igaz ami igaz, egy lakóközösség vállaljon fel annyit,hogy a saját érdekük és közlekedésük érdekében tegyen azért,hogy jobb legyen az a hely,ahol laknak. Sokaknak nem mond semmit az a szó,hogy közösség. Sebaj... Szóval reggel 9 órára lesétáltam a földszintre a gyülekező helyszínére. Jelen voltunk 5 fő illetve a lift szerelő munkatárs. Egy másik tízemeletes gépházából kellett elhozni az ott kiszerelt de még működő motorját a mi házunk már nem működő motorjának a cseréjéhez. Autóval pikk-pakk ott voltunk és csak ámultunk-bámultunk azon,hogy a felszerelt új liftmotor mennyire gyorsan és csendesen működik a miénkhez képest. ( mármint amikor működött ) Felmentünk...a látvány magáért beszélt. Ott hevert a földön a régi és üzem alatt az új. A régi motor 350kg az új, 180kg. Előbbi volt,amit át kellett vinni a mi házunkba. A gépház ajtaja mindössze 1méter széles volt. a motort csak felülről lehetett 2db kampós rúddal megemelni, amihez 4 ember munkája kellett. Mondhatni kisebb problémába ütközött mindaz,hogy a bejárati ajtó 1 méter széles volt, amihez tartozott agy 4 lépcsőből álló meredek,65 fokos kiképzésű emelkedő mondhatni akadály. Azon levinni ezt a bazi nagy motort,majd utána még várt ránk 1 emelet ahol szintén lépcsőn lefelé vezetett az út. Korán reggel éhgyomorra mondhatom,hogy kellőképpen kivoltam már. A vércukrom a béka segge alatt valamerre, de ha már ott voltam meg megígérték,akkor csináltam a dolgom. Szóval leküzdöttük magunkat a kocsiig,majd onnan a házunkba sikeresen bevittük a motort. A liftnél azon imádkoztunk,hogy a régi motor működjön annyira,hogy a másikat feltudjuk vontatni a 10-re,mert különben ott haltunk volna meg mind ha az összes emeletet végig gyalogolva kezünkben a 350 kilós motorral kellett volna megmászni. Szerencsére működött és csak nekünk kellett emeletet mászni minden probléma nélkül. A tizedik emeletről persze megint felfelé kézierővel kellett a helyére juttatni a motort,amit abszorváltunk. A fotón majd jól látszik,hogy milyen a lépcső és a motor is. A motor le és felszerelésénél aktívan tevékenykedve, 3 óra alatt sikeresen elindítottuk a házban közlekedést. 9-12ig tehát liftet szereltem. A házmester a liftszerelő és a közös képviselő is háláját fejezte ki áldásos munkánk után kiemelve személyemet is és ígéretet tettek arra nézve,hogy valahogy ezt honorálják. Majd meglátjuk,hogy mi valósul meg belőle a lényeg,hogy nem kell lépcsőzni. 13.30-kor gondoltam elfekszem kicsit, rákészülve az estre...Csörög a telefonom 13.35kor...volt nejem mondja,hogy a srácokat bedobná gyorsan,mert karácsonyi ajándékot vesz számukra és nem lenne okos ha ott lennének a gazfickók. Mondja,hogy csak 1 max 2 óra lesz, szóval ha nem gond, hozná őket. Mondom neki,hogy persze hozd! A fiúkkal jól elvoltunk, bár aludni már nem volt esélyem utána... Este 7 óra, az anyjuk sehol..Telefonon érdeklődöm,hogy most akkor itt alszanak vagy mi,mert nekem meg már mennem kell a saját holmimat bepakolni meg összekötni stb..stb..Mondja,hgoy 10 perc és ott van,addig öltöztessem fel a srácokat. Megtörtén és vitte is őket. Oké,hogy most ez nem egy szimpatikus tőlem, de ha azt nézük,hogy pihenten én is sokkal jobb formámat tudom hozni egy ilyen eseményen,akkor érthető,hogy kicsit ingerültebb voltam a kelleténél. Szóval 0 alvással a hátam mögött, levittem a cuccost a helyre. Bekötéssel már voltak gondok,mivel RCA-JACK átalakító nem volt elégséges ahhoz,hogy mindent összetudjunk illeszteni így kénytelen voltam a helyi TESCO áruházat felkeresni és vásárolni 4db átalakítót. Összeszedtem,összeraktam..működött...Chris barátom egy régi ismerőssel ért be a helyre 22.20-kor és rögvest belevetettük magunkat a zeneszerkesztés ÉLŐ azaz a LIVE-Act varázslatos és egyedülálló világába. A meghirdetett szöveg alapján valóban úgy történt,hogy egyedülálló és emgismételhetetlen lesz. Nem tudtuk rögzíteni az eseményt kamerával,mert Chris nem nézte meg party előtt az akku állapotát és hát ahogy ilyenkor az lenni szokás, nem is volt töltött állapotban. De ami még nagyobb para,hogy a töltőt sem hozta magával. A kverőről nem tudtuk a hangot áthúzni a gépre így abból sem lett semmi,hogy legalább a hangot rögzítsük. Ami meglepő volt,hogy sokan jelen voltak.Sokkal többen mint arra számítottunk és ami az előző bulikon voltak. Hihetetlen élménnyel a zsebünkben hajnali 4.40kor zártuk a eseményt egy hosszú chill szekcióval. Hazajöttünk a teljes cuccunkkal együtt és eldőltünk mint a rohadt nád. Chris barátom ment dolgozni délután így neki sem volt fenékig tejföl a nap. Én 15.10kor ébredtem végre kipihenten és normálisan.  

  Hamarosan újra összeállunk egy LIVE erejéig, de addig is mindenkinek Boldog Békés Karácsonyi Ünnepeket kívánok! 

További info: www.efott.hu